S pontán ötlettől vezérelve úgy döntöttünk külföldön pihenjük ki a 2019-es első negyedév fáradalmait. A világ összes pontjára induló repülőjegyek közt keresgélve találtunk egy kedvező ajánlatot, ami megfelelt a listánknak (maximum 2-3 óra repülési idő; elég a személyi igazolvány vagy útlevél, hiszen az idő rövidsége miatt nem tudtunk volna vízumot szerezni; a reptérről gyorsan megközelíthető szállás remek reggelivel), ezért gyorsan lecsaptunk rá. Ekkor tudatosult bennünk, hogy 4 nap múlva indulunk.
Természetesen a legfontosabbal kezdtük: megnéztük milyen időjárás várható. 😀 Kb. 18-20 °C szeles, de napsütéses, éppen jó a város felfedezésére. 1 MKD kb. 5 Ft, sok helyen elfogadnak €-t.
Az érkezés napján (Nagypénteken), landolás és pénzváltás után megpróbáltunk tömegközlekedéssel eljutni a szállásra, a tervünk viszont meghiúsult annak a szerencsétlen véletlennek köszönhetően, hogy a gépek érkezése és a transzfer buszok indulása nincs összehangolva. Konkrétan 1-1,5 óra különbség van az érkezés és a busz indulása között, amit lehetetlen ezen a reptéren hasznosan eltölteni. Éppen ezért mindig sok taxi várakozik, akik 20 €-ért nagy örömmel szállítanak el a hotelhez. Csúcsidőben 1 óra alatt tettük meg ezt a 20 km-t, visszafelé ez csak 20 percet vett igénybe.
A város épületeinek jelentős része megsemmisült, megsérült az 1963-as földrengés során. Az újjáépítéshez a jugoszláv és japán építészek elsősorban szocreál, valamint brutalista stílusban fogtak hozzá, rengeteg kocka és kaptár alakzat, beton- és üvegelem váltja egymást. Az akkoriban keletkezett lakó és irodaházakat a legcsekélyebb mértékben nevezhetjük tetszetősnek. A 2010-es évek eleje óta a Vardar folyó partján nagyfokú városszépítésbe kezdtek, ami sokat emelt Szkopje összképén.
A város jelképeként értelmezhető Kőhíd 1469-ben kapta mai formáját, már a római időkben is híd volt ezen a területen. A Kőhíd mindkét oldalán az újjáépítés jegyében újabb hidakat emeltek. A folyó közepén betonkockákba fákat ültettek valamilyen érthetetlen okból. Ám, ami még ennél is érdekesebb kérdéseket feszeget az az, hogy miért kell csaknem 300 db szobor egy félmilliós lakosságú fővárosba? Szkopjéban annyi szobor van, mint Rómában templom. Annyi a különbség, hogy a szobrok, bár jelentős történelmi személyeket és eseményeket örökítenek meg, mégis megalkotásuk az utóbbi 50-100 éves időszakra terjed ki. Ezen a ponton el is gondolkodtunk, hogy itt vajon minden második lakos szobrász-e?
Szkopje nagyon büszke a városban született és nevelkedett Teréz Anyára. Több ponton az épületek falán aranyozott táblákra véstek idézeteket a Nobel-békedíjas asszonytól.
Az Old Bazarnak sikerült megőriznie az igazi balkáni piachangulatot. Az keskeny sikátorok közt sétálgatva sok kincset fellelhetünk. Itt mindent megvehettünk volna, a brit koronázási ékszerektől a maharadzsa lányához illő tervezői esküvőiruhákon keresztül akár a világmárkás táskákat is. Az utcai árusok egy része szívesen invitál be boltjába, hogy a portékáit megmutassa. Kedvesen érdeklődtek, hogy honnan jöttünk: „Americano?” (Valamiért mindenhol amerikainak néztek minket. Amikor meghallották válaszunkat, ez volt a reakció: „Aah, madzsar.” A bazár közvetlen szomszédágában számos mecset található. Érdekes tapasztalat volt, amikor a müezzin imára szólította a hívőket, és egyes boltokban letekerték a hangerőt, és eleget tettek a hívásnak, míg a más vallású árusok ezzel nem nagyon foglalkoztak.
A 2000-ben épített Millenniumi Kereszt a 66 méteres magasságával emelkedik a város fölé, éjszaka kivilágítják. A szállásunk ablakából remek rálátásunk volt.
A város közepén fellelhető buszpályaudvarról körülbelül egy óra busszal a Matka Kanyon, ahova érdemes ellátogatni azoknak, akik szeretik a gátakat, hegyszorosokat. Azoknak nem érdemes menni, akiket idegesít, ha rossz állapotban lévő utakon kell az autókat, turistákat kerülgetve kb 30 percet gyalogolni a kanyonban lévő fogadóhoz, ahonnan a természetvédelmi területen lehet sétálni. Tériszonyosoknak nem ajánlott, mert a 70 cm szélességű gyalogút egyik fele a magas hegyoldal, másik fele pedig egy leheletvékony vaskorlát, ami ugyan a természetben való gyönyörködésben nem akadályozza a turistákat, de meglehetősen kényelmetlenné teszi azt, ha valakit oldalazva ki kell kerülni. A buszok hektikusan közlekednek, a nagy dugó miatt sokszor késnek, akkor indulnak, amikor épp odaérnek, persze van buszmenetrend, amit igyekeznek betartani, csak nem mindig sikerül. Ennél viszont sokkal izgalmasabb, hogy hol kell megvenni a buszjegyet. Igen, abban a sárga buszban árulták a jegyet. Legalább 3 helyen próbáltuk megvenni előtte, de mindenhol azt a választ kaptuk, hogy nem itt kell. Végül a sárga busz előtt dohányzott két asszony, akiktől udvarias kérdésünkre végre megkaptuk a választ, miszerint „pont itt, ebben a sárga buszban”.
Az ételek kapcsán azt tapasztaltuk, hogy egészen finomak, viszont szinte mindent ugyanabból a gazdagon fűszerezett darálthúsból készítettek legyen az sajtburger, csevapcsicsa vagy egy különleges húsos batyu. Az első este felfedeztük, hogy itt még lehet mindenhol dohányozni, az éttermen belül is. El is felejtettük, hogy odahaza milyen jó dolgunk van ebből a szempontból.
A kávés élményekről itt írok részletesebben.
Összességében elmondható Szkopjéről, hogy felfedezésére elég egy hétvége. Pihenésre kitűnően alkalmas, az ételek finomak. A bazár volt a kedvenc helyünk. Minden sarkon kaszinók üzemelnek, erről mindenki maga eldöntheti, hogy jó-e. Szoborkedvelőknek kötelező úti cél! Sajnáljuk, hogy az Ohridi-tóra nem maradt időnk, így azt a környéket majd egy Albán út során fogjuk felfedezni.